Minden élet egy homokóra.
Minden embernek van egy.
De mindenkié más,
így egyforma nem lehet.
Van, akié hosszú.
Megadatik neki sok minden.
Öröm, bánat, gyermekek.
Élmények sora, mi őt tartotta itt fenn.
Van, akié rövid.
Számára nem sok adatik.
De próbál maradandót alkotni,
mit emlékül maga után hagyhat itt.
Minden nap egy homokszem.
Van, kié lassan, van, kié gyorsan pereg.
A sebesség attól függ, saját magad
milyen élményekkel leped meg.
Gyorsan, ha élsz.
Ha kihasználsz mindent.
Ha megéled a napot, s ezt
megéled ugyanúgy itt bent.
A lelked mélyén.
Nem csak a felszínen.
Ha a tetted után a szíved
egyszer csak felszisszen.
Lassan, ha vársz.
Ha nem csinálsz semmit.
Ha nem teszel, csak agyalsz,
azzal nem érhetsz el senkit.
Mert ha nem szól a száj,
hiába szól a szív.
Senki nem fog jönni,
a szív hiába hív.
Mert egyszer a homokóra megáll.
A homokszemek leperegnek.
S csupán az emlékek maradnak rólad,
mit itt hagytál az embernek.