Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Új levelek

, 414 olvasás, ariel , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Nemrég még önként
engedték el
a fák bebarnult terhüket,
figyelmüket
lekötötte a tél,
s most
feleszmél álmából
a világ,
s virágot hoznak
a csendben dúdoló
ágak.
Megvárlak,
hogy lassan nézz szét,
figyelmesen,
s íriszeden
megcsillanhat talán
a rózsaszín remény,
bár szerény még
bennünk a tavasz,
de ravasz kacsintással
integet kedvesen
felénk...
Felébredő rügyek
ásítanak a szélbe,
s elbámészkodnak
álmosan,
levélkéket bontogat
a vágy
a bíbor fénybe,
s új életet indít
a jövő
kíváncsian...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 18
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Raven


Page generated in 0.0415 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz