Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hiteles krónika

, 335 olvasás, qqcska , 2 hozzászólás

Somolygó

Dicső történelmünk egy nagy kerek torta.
Felszeletelhető ízletes csíkokra.
Kiragadok most egy habosabb szeletet,
Amit krónikás még papírra nem vetett.

Két ország határán nagy fekete mező.
Sötét volta lakóira terhelhető.
Varjú-mező néven ismert a terület,
Hogyha szárnyra kapnak, sötét a vetület.

Határon innen s túl él két békés nemzet.
Élükön sajnos két telhetetlen herceg.
Most indul az egyik épp a másik ellen,
Hogy véres harc árán hatalmat szerezzen.

Menetel a sereg mértékkel elszántan.
Rum van a fejekben, de félsz a gatyákban.
Ahol lőni kell, ott vissza is lőhetnek.
Nem tartják a csatát építő ötletnek.

Közben a túloldal abszolut nem tétlen.
Vár emelkedik a varjú-lakta réten.
Gyakorlott kézzel a maltert kanalazzák,
Vigyáznak, hogy egymást nehogy befalazzák.

Támadás éri a támadó sereget.
Az ég felől, merthogy az eső elered.
Harsány vezényszóra paraplék nyíllanak,
Menetel a sereg az esernyők alatt.

Elvonul az eső, megússzák szárazon.
Eszükbe nem jutna tépelődni azon,
Hogy szépen megázott a lőszeres kocsi.
Pedig csatát nyerni az esély így kicsi.

Lassúbb tempóra vált az elszánt regement,
Hisz a várban úgyis csak most köt a cement.
Aztán ami jön, az elkerülhetetlen:
Két ország serege áll egymással szemben.

Szembenéz a várral a nagy öreg ágyú.
Vonszolója a ló kimerült és bárgyú.
Nagy noszogatásra bír odébb döcögni,
Meggyőzik, hogy nem őt fogják farba lőni.

Harsog a vár fokán a fényes trombita.
Tölcsére akkora, mint az ágyú lika.
Sárgasága mögött vöröslő trombitás.
Parázs a szitu, a hangulat paprikás.

Puskaport tömködnek az ágyú csövébe,
Gyilkos golyó kerül a cső elejébe.
Gyújtják a kanócot, sistereg a lőpor.
Ilyen vízágyút még nem látott utókor.

Vizes a lőpor, de a golyó meglódul.
Tétován a várfal irányába indul.
Hamar megtörik a gyatra lendülete,
Jé itt egy trombita! - Abba landol bele.

Negyede sem tréfa, belefullad a hang.
Belefojtja a szuszt a golyó a bitang.
Megrökönyödik a trombita gazdája,
Aztán hatalmasat fúj a trombitába.

Pár pillanat és a golyó return-repül.
Telitalálat! - Az ágyúcsőbe kerül.
Tátott szájjal nézi sok ezer marcona,
Ahogy visszatüzel a csodaharsona.

Szerva itt, csere ott- most az ágyú sül el.
Komolyabb pusztítást ezúttal sem művel.
Mintha zsinór húzná be a trombitába.
Hangszer és gazdája a golyót már várja.

Nekiveselkedik a fáradt légpumpa.
Jönne is a válasz, de gyengül a szufla.
Kipottyan a golyó, leesik a lomha,
Bele a vár menti vizes várárokba.

Innen és túl lusták, hogy érte menjenek.
Bokáig ér a víz, fene ott egye meg.
Ily harcot kreált az égi komponista.
Lezajlott, de hulla szerencsére nyista.

Két ország határán örök béke sarjad.
Körtáncot repülnek odafenn a varjak.
Csűrdöngölőt járnak a derék vitézek.
Heppienddel zárul a fenti idézet.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Vers
· Írta: qqcska
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 17
Regisztrált: 3
Kereső robot: 14
Összes: 34
Jelenlévők:
 · hegeanna
 · Kavics
 · Öreg


Page generated in 0.0401 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz