Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Alkotás

, 153 olvasás, Kyramoon , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Elmém sűrű szurokbevonatába tapadt
ujjlenyomataimmal azonosítom be önmagam.
Néha szentimentalizmuscseppekkel
csöpögtetem körbe lapjaim fehérjét,
s passziócsókokat lehelek közepükre,
de gyakrabban horgonyzok le
szürkeállományom pöcegödrében,
ahol örömest dagonyázok a sötét anyagban.

Villanó fények húznak el fejem fölött,
s ideák ezrei tódulnak a kijárathoz
megrohamozva érzékszerveimet.
Ilyenkor nem érzem az energiát,
a szülőcsatornát sem detektálom.
Fehér lapom szüzességét a semmiből pottyantva le
orozzák el - már újszülöttként - gondolataim,
s nem egyszer végzik a boncasztalon.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Kyramoon
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 2
Kereső robot: 16
Összes: 32
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · Kócos


Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz