Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Mélység és magasság

, 389 olvasás, Pandora , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Haragvó viharban sár-pora lebben,
az ember ember ellen bőszít teret,
míg a félelem kihuny a hegekben,
a kifosztott lét csak igékben lebeg.
Ő jött, és most eltűnik ott a végben,
átkúszik az áthatolhatatlanon,
nem könyörög, csak az alázott vére
csörgedez, a múló élet irgalom.
S ahogy légbe fut az idő, menny reped,
megdermedt erekben fény ragyog,
tátongó mélység mar ütött sebet,
a halál permete szárnyakra fagyott.
A lelke száll, feláldozva életét,
és szög-árnyak merednek kínjaként.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 28
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.0375 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz