Behunytam a szemem,
hagytam, hogy a lelkem vezessen.
Most itt ülök, ahol talán nemrég Te,
kezemben kávés koktél,
érzéseim papírra vetve.
Nyitott vagyok, falam leomlott,
hátrálsz, pedig, ami történik velünk,
Te is látod.
Imádsz, súgtad a fülembe,
nem értem, miért nem lehet ez egyszerűbben életutunkba vésve.
Hagyom, had folyjon,
fáj, de így nagyobb és életre szóló lesz a jutalom.