Vár rám az éjjel, ezüst holdfényével,
elhamvadt álmaim arany szépségével.
Egy utolsó éjjel, végső fellobbanás,
utolsó csókoddal még egy szívdobbanás.
Itt voltál valóban, vagy csak álmodtalak?
Elraboltak tőlem a reggeli napsugarak.
Létezésed igaz, vagy csak képzeltelek?
Feltűntél álmomban, s igaznak véltelek.
A halál karjaiban is rólad álmodoznék,
álmaim hídjáról hozzád átlopóznék.
Csókoddal ébrednék a színtelen világra,
nevedet vésném a fényes szivárványra.
Szeretnék föld lenni, mit megérint a lábad,
szeretném érezni, mit tettél megbántad.
Szeretnélek téged végre megtalálni,
lelkedet legyőzni, szívedet kitárni.