Csillagok alatt lélegzem.
Elérhetetlenek, távol
ragyognak tőlem, de mégis
táplálnak, járhatok bárhol.
Mindig megbabonáz fényük,
még ha rejtőznek is nappal,
ábránd fényes tárgyai ők.
Szólítom őket egy dallal.
Álmaimban simogatnak,
elszórva az égen éjjel
felfedik felém a csodát.
Várom híven, lesz e még jel?
A szememből könnyet csalnak,
bármikor is látom őket,
ha szememet bú takarja,
elzavarom a felhőket.