Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szép, új világ…

, 369 olvasás, ariel , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Halkan lélegzik kéjt
bennem a vágy,
- hamis délibáb rejtőzik
minden éjben,
veszélyes dallamban
sodródik a lélek
ha nagyot lép,
s szétfoszlik anyaga,
mint pernyévé vált emlék
egészen...
Lassan lüktet testemben
a vérem,
de merészen hajlítok
időt és teret,
tépett szárnyú lepkéket
rejt minden gondolat,
s szavaim alatt
ködbe burkolóznak
a fények.
… lassan tekerd hajam
a kezedre éjjel,
akkor talán
reménnyel telhet meg
hideg szívem,
némán szeress,
de őrült szenvedéllyel,
s legyen minden vágyunk
végtelen.
... mert robbani készül
bennünk a jövő,
a megszédülő bolygók is
belénk rohannak,
fénysebességgel száguld
rajtunk át a sorsunk,
s mögöttünk
csak értelmetlen,
homályba tűnő törvények
maradnak.
Így, ami még ér bennem
valamit,
azt most jogosan megtartom
önmagamnak,
roppanjanak hát meg
a menyország oszlopai
s szóródjon szét erejük
az örökké teremteni vágyó
gondolatnak...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 23

Page generated in 0.0369 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz