Jön a komor tavasz,
gyors léptekkel ide is ér;
fegyvert kéne fogni
újra Március 15-én.
Elmenni vissza
a pesti forgalomba,
mint ahogy ezt tették
őseink is valaha.
Papír hegyek állnak
az elnémult utcán,
nem a kicsordult vér fedi
a tördelt lapját.
Bátran kimondani:
Szabadság!
Érjen véget
az elnyomó zsarnokság.
A nemzetet eltiporni nem lehet;
rúghatod, ütheted,
kegyetlenül verheted,
de nem mégy vele semmire.
Minél jobban fáj,
annál hangosabban kiált:
Szabadságot,
s nem meg bélyegzett elnyomást!
A királyok ideje lejárt,
de ha volnának is,
csüngeniük kéne
a meg szárat bitófán!
Egy emberként gondoljuk át;
mikor lesz
a Nemzet egységében
Szabadság?