Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Tavasz

, 318 olvasás, starics ibolya , 1 hozzászólás

Természet

Véget ért a hosszú tél,
fújdogál friss tavaszi szél.
Csepeg az eresz, olvad a hó,
isten veled tél apó.

Hideg ujjad nyomán
nőttek jégvirágok,
puha fehér hóval
takartad világod,
hosszú mély álom
jégtakaró alatt,
ám újra itt van már
a tavasz.

Megtépi szakállad,
olvassza havad,
szegény öreg tél
neked már mi marad?
Füttyentsd hát vissza
hideg szél kutyáid!
Fuss! meg se állj
hazádig.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 65
Regisztrált: 3
Kereső robot: 16
Összes: 84
Jelenlévők:
 · Öreg
 · PiaNista
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.109 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz