Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Konvergencia

, 326 olvasás, DieToBorn , 0 hozzászólás

Gondolat

Tartok utamon s ezerszer fordulnék vissza s tudom minduntalan ezernyi csend fogadna. Bolyongok s elveszek üresség a kietlen tájakon ím fázom fagyos szél egyetlen barátom.

Kiáltanék de nincs kinek egy menedékem volt az is puritán s gyötört de melegség ült benne. Nincs nap se éj se hajnal csak az út amin menni kell.

Gyötrelem minő sajog a veszett lélek,
de elengedte kopár fa egyetlen ágát,
melyet tova fúj a rideg sors,
s bár sodródik mint elveszett a szélben,
mégis oda érkezik ahol a csönd egy nap megtörik.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: DieToBorn
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 1
Kereső robot: 20
Összes: 334
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.2187 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz