Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Rigók a szívemben

, 511 olvasás, Kosztolányi Mária , 8 hozzászólás

Sajgó lélek

Nem tudom,
hol hagytak el a bátrak,
talán,
amikor én is elhagytam anyámat.
Az erdőt,
a tó-parti házat
szerelmemért...

Kerestem száz okot,
aztán naponta ölt meg a szégyen,
hogy miért,
s miért nem,
és sebekkel takart testem
megejtve,
semmivé változott.

Most itt állok újra
a lepkés, virágos rétemen,
(csak elmúlt közben az életem)
és nem tudok festeni,
pedig
képes lehettem volna rá.

Mások álmait másolom,
s ha ujjamon
régi szívhangok dobolnak,
elsírom magam.
Mert az élet javából
nem maradt,
csak egy képdarab,
amelyen kedves rigóim
haldokolnak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 48
Regisztrált: 3
Kereső robot: 27
Összes: 78
Jelenlévők:
 · galamboki
 · hegeanna
 · Horváth István


Page generated in 0.0511 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz