Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hazaárulás

, 355 olvasás, Gál András Andor , 0 hozzászólás

Abszurd

Csukott álmokkal tarkított rémkép;
ki-kerekedett és -sírt szemekkel
szőtt vágyak zúgnak visszhangosan
kiböjtölt géniuszomban,
mert elfüstölt lehetőségeink
pernyéje havazik
az alkoholban oldódó hangulatunk
balkán-szürke virágzó kertjére,
kokain-illatú szinesztéziával káprázik
kidörzsölt szememben Csodaország
lizergsav-dietilamid ízű rút valósága,
morfium-kéjes nyugodtságom sikít
szerelemittas tapintásom érzékiségétől, mígnem
a felhalmozott szabadság unalmas
ketyegéssel válik ködös szamárrá,
búza-mintára csépelt üres frázis,
mint kék betűim
a fehér lapon, meg sem ért,
sem idővel, se senki által.
De akik mégis...
mint én, már disszidáltak.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Abszurd
· Kategória: Vers
· Írta: Gál András Andor
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Öreg


Page generated in 0.054 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz