Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Fénygödör

, 239 olvasás, ariel , 4 hozzászólás

Elmélkedés

Hullámokban ér el
a létezés,
kevés választást
enged
a végtelen...
Reménytelenül
fekszik elmémben
a tervezés,
a jövő álmait
kezemből
elengedem...
Fekete anyagba
tömörül
az idő,
eltűnnek a sérült
nappalok,
fényszemcséket
sodor felém
a napszél,
összekapaszkodva
szemet vakító
reflektorok.
Látomásokban
igéz hajnalt
a folyton változó
tér-idő,
s homályba merül
a világ,
elmúlik képeinkből
a lét-erő,
nincs többé
lélekből megrajzolt
virág...
Fotonkönnyekből
emel szivárványt
árnyékomon
a kirügyező hajnal,
- lepergő vízcseppeken
utazom tovább
az éterbe belesikoltó
robajjal...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 0
Kereső robot: 15
Összes: 30

Page generated in 0.0368 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz