Navigáció


RSS: összes ·




Vers: elfért volna

, 463 olvasás, fenytores , 4 hozzászólás

Szerelem

tüdőmben vízkő
csendes levegő motoz,
lélegzéseim egyszerűsége
lakozik bennem;
csak kő és a föld,
a zsámolyok távol, amin térdepelsz:
illúzióm ez, amivel arcon ütsz.

két szem kell hozzá
és némi szőr az arcomon,
de ugyanúgy visszaütsz,
pedig elfért volna a mosolyod
éjjeliszekrényemen.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: fenytores
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 1
Kereső robot: 24
Összes: 38
Jelenlévők:
 · galamboki


Page generated in 0.0412 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz