Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Utitársak

, 319 olvasás, Kosztolányi Mária , 7 hozzászólás

Pillanatkép

Rémes egy éjszaka volt,
hideg és koromsötét.
És most a reggel is pont olyan,
mint egy rothadó almahéj.
Unottan bámul az ablak,
egy-egy sárga lámpa lohol,
ringat a gép.
Jó lenne aludni kicsit,
de a fék frissen felriaszt.
Szemben is ül egy,
nagyokat pislog,
fáradt, viharvert öreg.
Inkább nézem bambán a tájat,
suhannak vissza a házak,
fák, oszlopok.
Kicsit döccen, most megállunk,
vidámabb hely,
úri kalapot dobál a másnapos szél.
Üres dobozok céltalanul a sarkon,
de hopp, az átjáró gyomra bekapja őket.
Jobbról jóllakott kukák, felettük tető,
alattuk tegnapi sörösüveg.
Ma nem aludt mögöttük senki,
a február hideg.

(Kivérzett gondolat volt az esti szép,
reggelre úgy is elmúlik minden.
Ki tudja hová költözött a család,
a kutya és a régi kép.
Jó lesz itt, széles az utca,
pompás hely van a lépcső alatt.)

... az öreg koldus nevet,
szemében a könny csak közhely,
s ahogy leroskad: felkel a Nap.

Lassan én is hazaérek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 24
Regisztrált: 3
Kereső robot: 9
Összes: 36
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka
 · varadinagypal


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz