Amatőr Művészek Fóruma

interaktív kortárs művészeti portál

Navigáció

A1 - 1008 X 80px

Vers: A Remény hajnala

2016-02-06 07:46:03, 428 olvasás, Yetisz , 1 hozzászólás

vers, versek, szerelem, szerelmes, szeretet,

Az ékes szép szavak,
már oly kevésnek tűnnek,
félelem van bennem,
hogy megérintselek.

Nem látom
a szomorú sötétségtől,
a vakító eget;
nem hallom az éneket,
mely a boldogságtól ered.

Mint sötét, rideg erdőben
a megsebzett kis őz,
én sem tudom,
mennyi a lepergő időm.

A láthatatlan angyalok,
befonják hajukba
a keserű könnyeket.

Mégis,
mily’ gyorsan elbukok?

Ma még itt.
Holnap merre?
Merre hajtom
megtört fejem pihenőre?

Indulhatok még feléd?
Megfoghatom kezed?
Elmondhatom-e:
mit is érzek?

Vagy, tán megszállt
az ördög végleg
és azt kívánja,
veszítselek el
örökre Téged?
NEM!
Fel nem adom,
míg élek,
ha kell,
létrán megyek
a tüzes pokol
hitvány mélyébe!

Onnan is
vissza fogom hozni
megfagyott szívedet,
testedbe betéve
azt szorosan átölelve;
várni fogom,
míg újra virrad;
SZERELMÜNK hajnala.

Kinyomtatom