Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A telihold ölében

, 482 olvasás, lambrozett , 9 hozzászólás

Szeretet

Azt mondtad, hogy ezt a zenét
biztosan nem fogom kedvelni,
de tévedtél, mint ahogy sok más
dologban, velem kapcsolatban;
hiszen annyira akartam, hogy
közelebb legyek mindenhez,
amit szeretsz, ami megérint
téged, mert úgy gondoltam,
akkor engem is hamarabb
befogadsz.

Mégis nagyon messze voltunk
egymástól, de én erre csak sokára
jöttem rá, pedig akkor még mindig
kerestem a szépeket, a te szépeidet,
amivel örömet okozhatok, amitől
mosolyod engem felvirágoz. Látod,
milyen áttételes ez az egész?

Talán azért akartam a boldogságod,
hogy én boldogabb lehessek.
Azért kapcsoltam be a zenédet, hogy
kiszakítsalak belőle magamnak.
Hogy többet tudhassak meg rólad és
bíztam abban, hogy ezt a csöppnyi
lélekdarabot a dallam hullámhosszán
magammal vihetem, magamnál
tarthatom.

És majd később, bármikor később
elővehetem, megcirógathatom,
s ettől ugyanazt a szenvedélyes
szerelmet érezhetem, mint akkor.
De ez nincs így. Kedvelt muzsikád
szól, mert tényleg jólesik hallanom;
emlék-cirádákat fest szívem köré
minden egyes hangjegye, miközben
keresem, állandóan keresem azt a
kicsiny lélekdarabot, amit kitéptem
azon a nyárajkú éjben ott, a telihold
asszonyi ölében.

Megjegyzés: (2016. január)

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: lambrozett
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 1
Kereső robot: 14
Összes: 30
Jelenlévők:
 · galamboki


Page generated in 0.0237 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz