Navigáció


RSS: összes ·




Mese: Szarkamese

, 469 olvasás, Pacsirta , 12 hozzászólás

Gyerekeknek

Egyszer volt, hol nem volt, egy kicsiny falu határában, volt egy négyszögletű, kerek erdő.
Ott találkoztam Mihály bácsival az erdő szélén. Éppen hazafelé tartott a kis falujába, hát mellé szegődtem úti társnak. Be kell vallanom, nem volt könnyű lépést tartani vele, pedig Mihály bácsi már éppen százhét esztendős volt. Úgy szaporázta a lépteit, hogy nekem a nyelvem is kilógott miközben ott loholtam mellette, de nem akartam ám lemaradni egyetlen szaváról sem, merthogy közben mesélt, mesélt a régi időkről, amikor ő még Misi volt.

Misi édesapja erdész volt, így már kora gyermekkorától gyakran járt ki az erdőbe apjával. Ismerkedett az erdő állataival, madaraival. Ez utóbbiak voltak a kedvencei. Meglapult egy bokor alatt és hosszasan figyelte a madarakat fészekrakás, költés, vagy etetés közben.
Egy alkalommal éppen a szarkákat tanulmányozta hosszan fészekrakás közben. Nézte a cserregő madarakat, amint gallyakat hoztak, és magasan a fák koronájában, de igen vastag ágak közé rakták az indákat, ami a fészek alapja volt. Nagy, fedett építmény lett belőle. Azután kitapasztották agyaggal, majd puha füvet hordtak bele s azzal kibélelték, hogy kényelmes legyen majd a fiókáknak.
Aztán figyelte őket amint költenek, azután azt, hogy hogyan táplálják a fiókákat. Sokszor fél napon át lapult ott a bokor alatt, figyelve minden mozzanatukat.
Egy alkalommal, amikor szintén ott lapult a bokrok alatt, nagy lármára lett figyelmes. Egyre közelebb értek a hangoskodók, míg végül éppen ott a fa alatt, ahol Misi szarkái laktak, letelepedtek megpihenni.
Falubeli gyerekek voltak mind, ismerte őket Misi, voltak ott néhányan az osztályából is, hiszen akkor Misi már második osztályos volt. Viszont voltak nagyobbak tizennégy, tizenhat évesek is, komoly nagyfiúk, legalábbis Misi azt hitte róluk, mindaddig, amíg meg nem látta a zsákmányukat.
Háti zsák volt a hátukon, s ott lógott mindegyiknek a zsákmánya is, egyiknek fogoly, másiknak néhány gerle, a harmadiknál rigókat látott... Misiben meghűlt a vér. Hogy garázdálkodhatnak ezek szabadon az erdőben? Ott lapult tovább, meg sem tudott moccanni.
Az egyik nagyfiú észrevette a szarkák fészkét. Mászni kezdett felfelé a fára, s azt kiabálta, hogy minden tojást ki fog hajítani a fészekből. Misi ezúttal még jobban megrémült, már nem tojások, fiókák voltak a fészekben, és a szülők éppen eleség után kutattak.. Nagy gondban volt, mit is tegyen?
Aggódott a madarakért, viszont ilyen túlerővel szemben aligha tehetett valamit. Várt.
– Itt nem tojások vannak, hanem fiókák! – hallatszott a fa hegyéből – Nézzétek, megtanítom őket repülni! – lent nagy éljenzés fogadta az újabb mókát, s máris látták zuhanni az első fiókát.
Ám abban a pillanatban megérkeztek a szarka-szülők. Nagy lármát csaptak, cserregtek és csíptek. Jól ellátták a baját annak a fiúnak, aki megdézsmálta a fészküket. Belecsíptek a kezébe, fejébe, az arcába is, és éktelen cserregésükkel hívták segítségül az erdő szarkáit. Rövid időn belül nagyon sok szarka érkezett a helyszínre. A fáról fejvesztve menekülő srácnak nem volt ám ideje újabb fiókát röptetni. Fejvesztve menekült a fáról. Rátámadtak a szarkák a fiúcsapatra is, amikor azok látták, hogy ennek a fele sem tréfa, megfutamodtak, s egy egész sereg madár szegődött a nyomukba élesen cserregve, csípve őket, ahol érték, s egyre kijjebb szorították őket az erdőből. A szarka-szülők már visszatértek és a fiókájukat keresték. Rá is találtak, ott gubbasztott a puha fűben a fa alatt, nem látszott sérültnek, viszont nem tudtak mit kezdeni vele. Látva tanácstalanságukat Misi, előmerészkedett a bokorból és szólt nekik, hogy segíteni szeretne. Felviszi a fiókát a fészekbe. A szarkák gyanakodva nézték, és követték minden mozdulatát. Misi felvette a fiókát a magas fűből, bedugta az inge alá és elkezdett mászni fel a fára. Szarka-mama követte. Mindig egy ággal feljebb röppent és gyanakodva figyelte a kisfiút.
– Látod? Nem bántottam! – szólt Misi, amikor visszatette a fészekbe a rémült fiókát, majd megindult lefelé. Mire földet ért, akkorra édesapja is megjött és hazaindultak.

Néhány nap múlva nagy rémület lett úrrá a faluban. Szarkák támadtak az udvaron kapirgáló kiscsibékre, meg az árokparton legelésző apró libákra. Nagy cserregéssel jöttek, majd lecsaptak egy-egy védtelen csibére, libára és már szálltak is velük a magasba az erdő felé. Egyedül Misiék portáját kerülték el, ott nem bántottak semmit.
Ezt már a falubeliek nem tűrhették. Összegyűltek a téren apák és fiaik, s azt mondták:
– A bosszú bosszúért kiált! – Aztán megbeszélték ott íziben, hogy másnap kora reggel botokkal, puskákkal felszerelkezve mennek az erdőbe és szétlövik a szarkák fészkét, a fiókákat bottal verik agyon. Misi is ott volt. Kétségbeesett e szörnyűség hallatán. Mivel édesapja még nem ért haza a munkából, így maga döntötte el, hogy figyelmezteti a madarakat a veszélyre. Biciklire pattant és kikerekezett az erdőbe, szólt a szarkáknak, hogy meneküljenek, mert senki sem fogja túlélni, a falubeliek bosszúját.
– A fiókák repülnek-e már? – kérdezte ijedten Misi. A szarkák elégedett cserregése megnyugtatta őt.

Másnap bosszúsan, haraggal érkezett haza a vitéz csapat az erdőből. Bár szétlőttek minden szarkafészket, de csodák-csodája, mindegyik üres volt. Sohasem tudták megfejteni a rejtélyt, hogy tűnhettek el ilyen hirtelen a szarkák az erdőből.
Ám reggelente, amikor Misi iskolába indult, minden nap szarkacserregés köszöntötte őt az udvaron.

Abban az időben, egy titokzatos, fura öregember jelent meg a falu főterén. Különös hangszer volt a nyakában, azt tekerte, tekergette egy kis karral, nyekergett a muzsika, ő viszont egyre csak azt hajtogatta: Ha jót, ha rosszat adsz, végül mindent visszakapsz! Ha jót, ha rosszat adsz, végül mindent visszakapsz! Ha jót, ha rosszat adsz, végül mindent visszakapsz!...

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gyerekeknek
· Kategória: Mese
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 10
Regisztrált: 4
Kereső robot: 11
Összes: 25
Jelenlévők:
 · GoldDrag
 · gszabo
 · Magyar Anita
 · vargaistvan


Page generated in 0.04 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz