Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Úristen. hu/adonisz. com

, 333 olvasás, Pandora , 7 hozzászólás

Somolygó

Micsoda pompás dolog belecsobbanni... gondolta, ahogy belevetette magát a medencébe. Szabad lebegés vette körül, s az üde és csendes kora őszi levegő bekandikáló fénye ölelte, akár egy hullám könnyű érintése, csókja, ahogy a víz hozzásimult. Beleborzongott.
Kissé hűvös, élesen tiszta volt minden, s ahogy a bőrét simogatta bizsergő érzés futott végig egészen a kis lába ujjáig.

Kiugrott, és egy pillanatra kicsit mereven kihúzta magát, majd eldőlve oldat könyökölt, bal kezével feltámasztva a fejét elnyújtózott a medence szélén valami várakozásbeli visszafojtottsággal. Láthatóan jól érezte magát, várta a fürkésző tekinteteket, de senki nem figyelt rá. Férfiasnak tartotta ezt a pózt, és kifogástalanul jól felépítettnek vélte a testét, a férfiakra jellemző büszkeség elégedettségével.

Az értelem nem értette, hogy boldogulhat majd azzal a pár szalmaszálnyi kis tudással, ami visszatükröződött tekintetében.
Fektében még jobban kihúzta magát. Kora talán még tizenöt ősznél is fiatalabb lehetett.
Hódítani, igen hódítani akart. Szerette volna, ha a felvett testhelyzettől talán idősebbnek hiszik. Félig lehunyt szemmel vetette csábító pillantásait a figyelő tekintetek felé, hogy hátha valaki észreveszi őt, és hogy segít neki ez a modellektől ellesett macsósnak hitt viselkedés.

Mindezt ellentételezte, hogy az arcán még csak pihék sem voltak, sem pubertáskori pattanások.
Izmaiban, combjaiban megremegtek az idegek arra a gondolatra, hogy milyen vonzó, és hogy talán megakad rajta egy szempár. Bizsergést remegtetett benne az égi gondviselés vezérelte élet szexuális gondolata, hogy megtörténjen vele az a bizonyos csodálatos dolog.

Gyermekiesen megérintette jobb kezével a mellkasát, érzéseit csak a belsőhangja támogatta egyedül. A borzongató langy meleg nap árnyéka körberajzolta figuráját, és szembehelyezte a józan ítélőképesség kemény pillantásával, ami az ő szemében persze virágszirmok, sőt liliomok felizzó ragyogását ígérte.

Mint kívülálló, vagy talán mint megfigyelő észrevehetően láttam, hogy az én szememben csekély benne a férfi szépség, és csekély az értelem, de ugye minden relatív, a sötétben minden tehén fekete, és talán az ördögnél egy fokkal...

Kitárta magát a lehetőségeknek. Szinte elutasított mindent, érezhetően nem volt benne ellenérzés, kimeríthetetlen naiv bölcsességet sugárzóan feküdt, szétterítve önbizalmát, hogy varázsának egy lány, egy asszony se tudjon ellenállni. De most még számára megfoghatatlanná vált a megfogható, míg a pillanatokkal nézett farkasszemet. Majd percekig figyelte, le nem vette a szemét a fekete hajú, csodálkozó tekintetű lányról, aki valami hanyag, lappangó nemtörődömséggel állta a kihívó tekintetet.

- Tudod, szexelni akar! - mondta a lánynak a hasonló korú barát, aki fürge szemeivel szintén végigtapogatta a még harmatosan gömbölyödő feszes elé táruló melleket.

- Armandó, ne! Te tudod a legjobban, hogy ebben a pózban, így szoktak csajozni!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Próza
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Zsolt

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 6
Kereső robot: 18
Összes: 45
Jelenlévők:
 · Divima
 · Kavics
 · Kolber Tímea
 · Öreg
 · piciedith
 · taxus_baccata


Page generated in 0.1316 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz