Navigáció


RSS: összes ·




Vers: A rigókért

, 363 olvasás, Kosztolányi Mária , 7 hozzászólás

Természet

Elbújtak mind a fák közé,
hol lomb tartott sátrat a nyáron.
Most riadtan ül a két rigó,
hideget lehel az égi tó,
életlen fénye rájuk fagyott,
kíméletlenek az alkonyok...

Télisten,
átkom, ha megteszed,
ha viszed e rigónyi szépeket!

Lám, nyílik egy utolsó nőszirom,
nézd, kitárom néked ablakom,
házam és kertem: kegyhelyek.
Engedd, hogy énekeljenek...

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 2
Kereső robot: 11
Összes: 27
Jelenlévők:
 · evinternet
 · gazzo
 · PiaNista


Page generated in 0.0399 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz