Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Néha

, 367 olvasás, Pandora , 2 hozzászólás

Elmélkedés

Néha zsákba varr a magány,
a némaság hátán ülnek a délutánok,
a szürkeségben álnok
pillanatok köröznek viaskodva,
kabátom alá hideget gombol a csend,
törött álmokat perget a hajnal,
míg a tegnap reggelt kékít az égre.

Ha majd föld-tiszta leszel
visszaverődik bennem a fényed,
s karod meleget ölel belém.
Talán nem jól csókoltam - gondolom -,
de már minden tett és szó
futóhomok,
mit kikönnyez a szemem.

Létemen átsajdul a lélek,
amint rám soványodik a naplemente.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 8
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 19
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.037 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz