Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Emlékek útján…

, 465 olvasás, GoldDrag , 4 hozzászólás

Halál

Most becsukott szemem mögött is látom,
ahogy elmerengsz a pillanatnyi szépen,
s kezedben a toll, ha néha pilled is,
de újult erőre kap hallgatás-zenédben.
Szatén mosoly, selyem-lágy várak
takarják el lényed, s látom kezed remeg,
mint a vágyak, miként a vihar dúlta égen
villámként tobzódtak halott tested felett.

Ketten feküdtünk egymáson, egy gödörben.
Rajtad fehér szoknya, rajtam véres zubbony.
Arcod arcomon aludt, lélegzet nélkül tűrte
föld ízű rögök táncát szembogaramon.
S odafent, mint megeredő,
eső Ontotta cseppek, potyogtak,
s tompa puffanással estek,
kifeszített szellemfényünkre a lelkek.

Ma már nincs ott senki,
hol végső szavakat dadogtak a fegyverek,
hol az üres lapra borult tinta kiszáradt,
s a fogak között ébresztőt szívzörej hebeg.
Hol a fagyos ujjak ívén tépett kenyérhéj
mind megrágott félelem,
hol a reménybe zárt rebbenő sötét szárny
Hollót idéz, nem angyalt énnekem.

Most sétálok itt, s az ujjaim kerítés rácsokra
fonnak temető-magányt,
borostyán-zöldbe omló érces harangkondulást,
újjászületett ént, végtelen talányt.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 22
Regisztrált: 6
Kereső robot: 24
Összes: 52
Jelenlévők:
 · Betzsu
 · boszorka
 · Destiny
 · hazugsagok
 · Nftti
 · PiaNista
 · szergo


Page generated in 0.0562 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz