Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Szidalmak

, 335 olvasás, halota , 0 hozzászólás

Fohász

Mit akarsz tőlünk,
Te meddő méhkirálynő?
Az ember-bozót kaptárából,
miért hívtad ránk
a ritmikus-talpak
sorát?

Ne láss többé Napot!
Füstöt okádó torkodon szirén ének
többé ne szálljon!
Láz-verte éjszakáidon
garázda gárdák milliói kergessenek!
Kételyeid liszté őröljenek!
Pőrén állj a szép város Dóm-terén!
Lyukas gödreidet gyulladás varja be!
Korhadt agyadat rágják szét a férgek!

Árnyéktalan testedet,
undok, ronda szájak,
bombák vöröse
tépjék szét.

Hitünk ereje,
a diadalmas kereszt,
és a szeplőtelen józan ész
elűzi őrületed árnyait.

Csöppnyi kéjed után
már nem rezegtetheted
sokáig szárnyaid.
Mohó időd lejárt,
érezned kell neked is
a szélbe nyerítő valóság
nehéz illatát!

Mai vonásaid mögött
látom már
arcod odvas mélyén
holnapi világod
csúf ráncait.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Fohász
· Kategória: Vers
· Írta: halota
· Jóváhagyta: Medve Zsolt


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 12
Regisztrált: 7
Kereső robot: 18
Összes: 37
Jelenlévők:
 · Ágoston Etelka
 · Bánfai Zsolt
 · Divima
 · Öreg
 · piciedith
 · Ravain
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0414 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz