Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Negatív…

, 352 olvasás, GoldDrag , 2 hozzászólás

Sajgó lélek

Megülnek a sarkokban a percek,
lassan vánszorog az éj,
barna sorok között táncol
a lepkeszárnyon billenő
kopott ihlet-erény.

Előttem szemfehérbe olvadt
papírlapnak bőre sápatag,
kezdetét nem leli a sorsnak,
a toll a kézben el-el bóbiskol,
hitem felhígult, bágyatag.

Hangod bennem, mint hívatlan
vendég-negatív lóg gondolatnyi szálakon,
sötétben szárad a lélek,
sóhaj-vöröse fényt zeng,
exponált emlék-álmokon.

Ma verdeső galambokként
csapódtak lelkem üvegablakának
drága szavaid, Te kint, én bent,
bámultuk még egymást egy darabig...

Megjegyzés: /2014 eleje.../

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Sajgó lélek
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 313
Regisztrált: 0
Kereső robot: 23
Összes: 336
Jelenlévők:
 · gazzo


Page generated in 0.3052 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz