Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vágyakozó

, 253 olvasás, Csehi_Tamas , 0 hozzászólás

Szerelem

Akartál valaha fény lenni
s a napnak elszegődve csak
őt kísérgetni? Akartál valaha
sötétségként veszni el az
éjszakában, hogy minden éjjel
vigyázhasd álmában?
Akartál valaha gyenge
fuvallatként a hajába túrni,
vagy selymes
vízcseppekként az arcán
lecsordulni, simulni hozzá,
mint minden nap a ruha,
és minden nap rá várni,
mint szerető otthona?
S voltál már valaha bánatos
a széltől, mert tudtad ez köt össze,
miközben kit szeretsz, ott van
tőled messze?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szerelem
· Kategória: Vers
· Írta: Csehi_Tamas
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 13
Összes: 22

Page generated in 0.0395 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz