Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Földízem…

, 453 olvasás, GoldDrag , 10 hozzászólás

Néhány szóban

Majd ha a tavaszi esők által felázott szántás
sáros rögjei között elül a szavam,
elültetem magam..
Akkor
felébredek lassan,
gyökeret eresztek, hajtás keresztet
állítok, szélből szőtt suttogást, semmi bántást.

Mikor a gépek jönnek és a borona borzolja
magvaknak égi sorsát, álmodom,
észre sem veszem..
Kifordít
Magmagamból ősi
teremtő erőm, régies Patmos-om,
levél, szár és gyökér, idő-Mandorla énekem.

Termékeny földben sarjad életünk erőssé,
s ha nem tűr kártevőt, gondolat
mérget, vegyszert,
minden
része életre kelhet,
a teremtés szájáról csepegő imát
újragondolva mondja el, még ez egyszer.

Nyelven földillat íze játszik a szavakkal,
kimondva hullnak és gördülnek széjjel,
ahogy lépkedek otthon a szántás szélén
mezítláb süppedve, s nyújtózva az égben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: GoldDrag
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 30
Regisztrált: 1
Kereső robot: 16
Összes: 47
Jelenlévők:
 · aron


Page generated in 0.0327 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz