Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hiánymotiváció

, 318 olvasás, ariel , 0 hozzászólás

Elmélkedés

Kis cseppekben küldöd
felém a létedet,
s kopott irány-jelek
navigálnak tovább.
Mogorvább talán
nem is lehetnél,
a helyzetednél
már csak
az álmaid furábbak...
- megtalálnak minden
ütközőt,
a liftkezelőt is
tolvajnak nézed,
mert figyel...
- ne aggódj,
ő sem irigyel.
Meg sem érzed,
hogy közben valaki vár...
- mert nem kell, ami van.
Unalmas, elnyűtt
és kevés,
a felismerés meg
elkerül,
hogy élni ott kell tudni,
belül,
önmagaddal...
- s azzal, aki még
így is elfogad,
te hiába tagadod meg
magad...
Csak a NINCS
fejlődik benned,
a LEHETNE
mindhiába vár.
Az ujjaid rakod
folyton keresztbe,
hogy jöjjön valami
még újabb vackeráj...
És persze,
nem adod ki magad.
Pedig lehetnél ennél
sokkal boldogabb...
De te folyton
csak kapni akarsz.
Én meg most untam meg.
Menj utadra...
Zavarsz.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Elmélkedés
· Kategória: Vers
· Írta: ariel
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 13
Regisztrált: 0
Kereső robot: 22
Összes: 35

Page generated in 0.0495 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz