Elhittem,
a versem nyár, virágzik.
Pedig nem az,
csak szívvel öntözött.
Most letördelem,
nincs alatta másik.
Nem baj,
elfér a sok kacat között.
Az ember álmodik,
gyűjt az életének.
De hiába mentség,
ha pártos a tavasz,
és lassan felemel
az égi versmezőkre...