Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Most a tél zenél

, 346 olvasás, Pandora , 9 hozzászólás

Természet

Zsenge zöldről a múlt dalol,
fedi az elmúlás fátyla,
lásd, fák közén vak árny hajol,
hűs álmot terít a nyárra.

Nincs sok madár, csak fázó fű,
ágtövén most konok szél csap,
ködös homály, letűnt derű,
a gyatra Nap is csak fényt ad.

Fehér dér ül földön, kövön,
fagyos az éjszaka gyöngye,
ezüst-köd néz hold-függönyön,
jeges lehelete föd be.

A pirkadat már nem ölel,
perceket veszít a nappal,
varjú riog, a tél közel,
november így küzd a haddal.

Te múló ősz, nyomod zenél,
míg esti hideget őrzöl,
lehulló lombod szórja szét,
lágy akkordjait a földön.

Halkulóban van dallamod,
új ritmust követ az élet,
prelúdium szól avaron,
mögötted tél-fúga lépked.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Pandora
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 15
Regisztrált: 5
Kereső robot: 12
Összes: 32
Jelenlévők:
 · Divima
 · Ifjabb_Tok
 · Kavics
 · Nikolett
 · Öreg


Page generated in 0.0452 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz