Navigáció


RSS: összes ·




Vers: pörsenések

, 486 olvasás, Tarpay , 14 hozzászólás

Néhány szóban

ahogy öregszik az anyag
a feszített dolgok ellazulnak.
kötél, ideg, függőágy,
fűtetlen otthon, hűlő vágy
idővel időbe inganak.

*

csak is a bűntudat szapora,
minden más kihal, elévül.
az marad, aminek van hona.
csak az térhet meg haza legvégül.

*

a vágy; megbújni
vékony fák mögött is:
maga a futás

*

úgy lenni a létben, mintha ott sem lennénk?
ehhez csak elvetett birtokló-szándék kell.
megértve: attól még nem a mi cinegénk,
amely lépes-méz etetőnkbe téved.

*

egyszerű ember-alkotta szavakkal
( a Tiéd már nem értjük)
magyarázd el Uram,
ahonnan nincs tovább, onnantól mi van?
hová lesz a szép?
a zene, tánc, a Tőled-isteni emberi beszéd?
s mielőtt elszürkül, hova költözik a kék?

*

részemről az a szeretet,
ha meg sem szólalok.
még nagyobb szeretetet
csak úgy indikálhatok,
ha nem is gondolkodok.
így nem teszem szagosabbá
ezt a bűzlő világot.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Néhány szóban
· Kategória: Vers
· Írta: Tarpay
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 34
Jelenlévők:
 · PiaNista
 · Tollas
 · VDavid


Page generated in 0.047 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz