Navigáció


RSS: összes ·




Vers: December

, 399 olvasás, Pacsirta , 10 hozzászólás

Természet

Színpompás ősz messze szöktél.
Vén december, hát megjöttél?

Túl a falun alszik a táj,
arra még a madár se jár,
jó vastagon hó borítja,
mintha csak sivatag volna,
a horizontot kémlelve,
föld az éggel összeérve
ott messze a semmiségbe.

Bokrok ága csontváz tenyér,
kezemben egy darab kenyér,
cinegehad ott koldulgat,
morzsát szórok és magvakat.

Hosszú a tél, már nem vonzó,
ez csak gyerekeknek való,
ahogy az ember megvénül,
meleg szobába menekül,
álmodozik új tavaszról,
rügyfakasztó márciusról,
nem szereti már a telet,
messze kergetné a szelet.

Neki bizonygasd december,
nem is vagy te oly rossz ember!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Természet
· Kategória: Vers
· Írta: Pacsirta
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 68
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 84
Jelenlévők:
 · Aevie
 · CthulhuCult
 · czila


Page generated in 0.0694 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz