Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Karácsonyi fények (emlékképek)

, 350 olvasás, barnaby , 3 hozzászólás

Ünnep

Fellebeg régtől egy emlék,
átsuhan lelkemen fájón.
Börtöne nyílik a szónak
szépre születve szeressék
ha elragad a Stüx-beli csónak,
és eldalolom szerenádom.
Felderül, kibomlik a lényem;
jajba-tört rabnak imája
néma torokra, ha vágyna
csókra örömmel, hogy fájjon.
Szomjazva szépre, a jóra,
Angyalok lány-citeráján
göndörödik fel a dallam,
átölel, megmelegít majd,
rásimul csonka szívekre,
megreped bennük a lélek,
fájdalom könnye kicsordul,
tűz haloványul az éjben,
több melegebb szemért koldul.
Paplanos égre világot,
száz kicsi mosolygó mécsest,
sok tüzes fény barikákat
szívelni szemnek a szépet.
Tétova hitnek imával
teljen a bánatos este,
az Úrnak Egyszülött fiával
mindörökre megesketve.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Ünnep
· Kategória: Vers
· Írta: barnaby
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 6
Kereső robot: 11
Összes: 31
Jelenlévők:
 · Divima
 · kismeszoly
 · Öreg
 · PiaNista
 · taxus_baccata
 · Tollas


Page generated in 0.0403 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz