Akár hiszed, akár nem,
megláttam a Télapót,
azt hittem, hogy álmodom,
furcsán ugrált a pufók.
Hallottam ismert szavát,
így kiáltott: ho, ho, hó!
Szél cibálta szakállát,
mégsem esik még a hó.
Nézegette a tetőt,
csak nem lefújta a szél?
Hogy vigye fel a fenyőt
ha nem hozott repülőt?
Nincs meg már a csodaszán,
a szarvassal repülő?
A kéményen sem fér át,
a tetőn meg szédül ő?
Gondban volt a jó öreg
nagy szakállú Télapó,
elhagyta őt a süveg,
megismertem nagyapót.
Akkor jó lesz az ajtó,
szólt, és belopakodott,
volt zsákjában minden jó,
unokáknak azt hozott.