1
Kimozdíthatod az idő tengelyét, de abban a pillanat neked kell a féregjárattá lenned. Kopott gönceidből összefércelt, testnedvekkel tapasztott híd legyél, melyre rálépve a szeizmográf nem mozdul ki nyugalmi állapotából. Lábad alatt egy műanyag csónak, deszkái polaroidok. Anyádék tengernyi meséjén evezd át magadat, hogy megtaláld a másik végét a saját történetednek.
2
A világot is kifordíthatod, ha felkészülsz, hogy magadat forgasd ki. A belső szerveid egy „ezmiez” masszában tömörülve borítják a tested, ha nem zavar. A saját dagonyádban elmerülő mocsár lehetsz, ha nem félsz a fulladásos halál egyik formájától sem.
3
Kútba nézel, ha magadra meredsz egy eltörött képcső tükrében. Torz alak vagy, a tegnap elkopott jövőképe, egy elromlott utópia poszt apokaliptikus maradványa. A vonat, amire vártál nem jött, vagy csak a menetrendet nézted félre, de abban biztos lehetsz, hogy nem ide akartál érkezni.
4
Egy áriába burkol az éjszaka pezsgő mámora. A holdra vágysz, de aztán elgondolkozol, hogy vajon az éjszaka tudja-e magáról, hogy sötét és hideg. A glicerinmentes kézkrémek ideje lejárt, és téged is átfog Ámor száraz keze. Ha ránézel is látnod kéne, hogy a valóság elmázolt kópiájában táncolsz.
5
A tüdőd lassan telik meg füsttel, de a véredben szétrobbanó franciadrazsékat a szív ütemes pumpálása szinte egy fél másodperc alatt megjáratja. Lelassítasz, hogy átéld, de már mindegy. Aminek ki kellett nyílnia, az már kinyílt, a második szívásban még keresed az elsőt, de a harmadikra már mindegy is.
6
Ázsiai porcelánból készült a szerelmed egészalakos szobra, ami bekeveredett egy játszótér közepére, és tizenkét habzó szájú óvodás feláldozta őt egy termékenységi rítusban. Vagy valahogy így érezheted magad.
7
Egy indokolatlanul nagy és hosszú vésővel estél neki a padlózat felbontásának. Egyedül dolgoztál, de a gyereket a szoba közepére ültetted, had lássa dolgozni az ő édes. Minden pattanás, minden hangos puffanás egy előre kódolt leszaromságod, vagy egy-egy oldjamegegyedül.
8
Ha a hátad közepére lenne írva, hogy ki vagy, bárki elolvashatná. Csak te nem látnád. Akkor elhinnéd az embereknek, hogy belülről rohadsz?
9
Életed krónikájában átállítod a betűméretet a lényegesnek gondolt részeknél, aláhúzás és dőltbetű is játszik. A betűtípust íveltre változtatod, és zöldre színezel mindent, a rosszat meg kiteszed csak úgy lábjegyzetbe, de a nyers szöveg akkor is megmarad. Ezt sokszor elfelejted, de a korrektúrázásnál kiderül.
10
Egy szakadt pulóverbe bújtattad azt, ami lehetnél.