Ülök, elmélkedem, egyedül, sötét van, időm mint a tenger, végtelen, tűnődve tündöklő.
Mennyi lehet még? Mennyi van még hátra, a ma már a múlté, a holnap a tegnapé, a jövő ki tudja, mennyi még, számolok, harminc leszek, jövőre, legszebb kor, nem rémít, mit kell még tennem!? Gondolkodom, mi legyek, ha nagy leszek, de hisz már nagy vagyok, a saját utamat járom. Nem félek, nincs mitől. Megyek, előre, céljaimat elérve. Nem számolok, nem érdekel, az elmúlás így is, úgy is jön, hiába nem kéred. Sok az időm, mégis fogy, beosztom, dolgozom, pihenek, néha céltalanul illegek-billegek. Elmegy a nap, letelt, lefekszem, reggel felkelek. Jaj, de fárasztó, kezdődik minden elölről, de nem hagyom, hogy felőrölj! Ez is csak egy ugyanolyan nap, célomat hajtom céltalan. Monoton minden, színt viszek bele, reggel, új esély, új lendület, tükörbe nézek, ne tenném, nyúzott vagyok, hideg víz, reggeli kávé, édes illat, süt a nap, esik az eső, kilépek, belépek, széttép a kérdés, mennyi van még!?
|
Online látogatók:
Látogató: 91
Regisztrált: 1
Kereső robot: 19 
Összes: 111
Jelenlévők:
