Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Gyertya

, 348 olvasás, Mona , 2 hozzászólás

Halál

Mécsesként
testnélkül lobogni
szélben, fagyban nem
lehet.

Idő torkába ugorva
harcolva a nagy semmivel
pőrén, sérülve, megfosztva a lángtól
nem lehet.

Lebegő magány csak
mi ölel, s lehel ablakot helyettem.
Olvasni a csillagokban, érteni jégakaratú
sorsom... nem lehet.

A vége mint végetvetett
örökké reszkető néma végtelen -
megelőzi vissz-irányú virágbontó tavasz
csak a mozdulattal lehet.

Én a
mozdulatlan
pusztító
fény.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: Mona
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 1
Kereső robot: 10
Összes: 20
Jelenlévők:
 · Tollas


Page generated in 0.0357 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz