Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Párizs 2015 11 15

, 383 olvasás, Cs Nagy László , 0 hozzászólás

Gondolat

Rétek, erdők, gyúljatok haragra,
feledjétek a gondtalan zöldet.
Vér alvad homlokunkra tapadva,
rémület, mit az utcák felköhögnek,

és Párizs, a buja szívű Párizs,
egy összecsomósodott fájdalom.
Üszkös sebet lehel a kanáris,
dermedten áll az égi irgalom,

szorongva lép a fennkölt szabadság,
fákról letépett életfoszlányok
hevernek, fölöttük kitombolt vadság,
keserű-kérdőn semmibe kiáltok:
Miért?

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 9
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 29

Page generated in 0.0377 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz