Navigáció


RSS: összes ·




Próza: Szeptemberi gondolatok

, 319 olvasás, Kasperl , 4 hozzászólás

Gondolat

Szépen köszön el a nyár. A koradélutáni napsütés óarany színnel festi a tájat. Már szeptember van, de még meleg szellő játszik az út porával és játékosan számolgatja a fák leveleit. Néhány, már korán sárguló levél útra kel a szellő hátán, régi otthonuknak búcsút sem intve libegnek tova.
A százéves platán törzséhez döntve hátam, lehunyt szemmel élvezem a nyárutó melegítő sugarait. Jó itt a Margitszigetnek ebben a sarkában pihenni. Mindig szerettem ezt a kis zugot és benne ezt az öreg fát, amely életemnek oly sok fontos eseményének volt tanúja. Itt randevúztam először Vele. Arra már nem emlékszem hol csókolóztunk először, de a kezét itt kértem meg. Később a játékos, nagy családi kirándulások után itt pihentünk meg a gyerekekkel.
Igen, mindig szerettem ide járni, most emlékezni járok ide. Nélküle, hiszen ő már szebb mezőkön kószál. A gyerekek is megnőttek, s a maguk párjával keresnek új zugot. Minden változik, csak a vén platán áll itt rendületlenül.
A nyár múlásával bennem is morzsolódik az idő. Szeptember van, tanévkezdés, és én itt támasztom a platánt. Új feladatok hívják az iskolába a diákokat és tanárokat egyaránt. A nagy előadó padsorai is megtelnek hallgatókkal, de a katedrára már nem mehetek fel. Megtiltotta a törvény, amely szerint már alkalmatlan öreg vagyok. A tudomány tárházának nincs szüksége a bennem felgyűlt, feldolgozott és tapasztalatok útján kipróbált tudásra. Azt mondták itt az ideje a megérdemelt pihenésnek.
Kóstolgatom a szót: pihenés, megérdemelt pihenés. Mit jelent a megérdemelt? Kik döntik el mit érdemlek, és hogyan értékelik ezt? Azzal érdemeltem ki a pihenést, hogy a törvény szerint öreg vagyok? A diákjaim várnak, ők nem tartanak öregnek, csupán tapasztaltnak, akitől érdemes tanulni. Az ő értékelésük szívmelengető. Talán mégsem volt felesleges, amit eddig tettem. Nem könnyű döntenem. Legszívesebben itt kinn a természetben – mint Szókratész – tartanám ingyen az óráimat.
A pihenés fogalmát is fontolgatom. Bepótolhatom most talán mindazt, amiről aktív éveimben le kellett mondanom? Nem hiszem. A meggazdagodáshoz tehetségtelen voltam, az ügyeskedéshez túl erkölcsös. A nyugdíjból meg már a gyógyszer is luxus kiadás. Úgy tűnik a világ körüli út ismét, most már véglegesen elmarad.
A szellőlovas levelek közül néhány az ölembe hull. No lám, valami mégis. Kinyitom a szemem és a már bukóra forduló nap sugara elvakít. Belátom, nincs okom panaszra. Süt rám a nap és itt vagyok kedvenc szigeti zugomban. Ez az én megérdemelt pihenőm. Nem voltam soha nagyravágyó.

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Próza
· Írta: Kasperl
· Jóváhagyta: Medve Dóra

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 3
Kereső robot: 17
Összes: 38
Jelenlévők:
 · Öreg
 · Ravain
 · taxus_baccata


Page generated in 0.0416 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz