Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őszi búcsú

, 364 olvasás, starics ibolya , 6 hozzászólás

Pillanatkép

Csöndes délután
nézek a kertbe
szobám ablakán,
őszül - egy elkésett
légy kereng bőszül,
s a kertben hullnak
a levelek táncra kelve
az őszi széllel, kerengve
összeölelkezve.
A fáradt nap, búcsúzva
simogatja a szunnyadó
fát, s még rebben egy ág,
gyengéd ujjai nyomán,
s álmodik tovább.
Elmegy a nyár, szomorúan
int még, batyujába csomagolta
minden kincsét, az ég kékjét
a nyíló virágok tarka színét,
kár, sóhajt a táj,
s még vissza int a nyár
aranyhaja lobbanva száll
a szélben mint ezernyi
ökörnyál.
Búcsúzóul könnycsepp
hull a felhős égből,
ellopja emlékül az utolsó
nyári fényt egy kószáló
őz szeméből, csókot dob
s elreppen búzakalász
illatú szoknyája lebben,
az őszi csendben.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Pillanatkép
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 192
Regisztrált: 2
Kereső robot: 17
Összes: 211
Jelenlévők:
 · Fatyol
 · Sutyi


Page generated in 0.2724 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz