Navigáció


RSS: összes ·




Vers: szeretlek, szeretlek városom

, 389 olvasás, Kosztolányi Mária , 12 hozzászólás

Szeretet

Érik a nyár
és leheletével
megtelnek lassan a terek.
Muzsika csendül a délutánban,
estébe nyúlnak az ingerek.
A sarkon túl egy dobgitárral
játszik a fiatal idő.
Csodálkozom,
húszéves sincs, mi lesz,
ha zenéje nagyra nő...

Szép ez a város.
Ódon az újjal megfér a régi dombokon.
Ha erre jársz
nézd meg a völgyet,
és állj meg az északi várfokon.
Királynénk kegyes, elmeséli
ezredév történetét.
Kincses e múlt,
a kő nem méri,
csak megőrzi tiszteletét.

Erős e hely mágiája,
felkap és repít az éjszakán.
Láza megéget akárhol állok,
templom előtt vagy bűn-tanyán.
Veszprém ilyen, visszahív mindig,
és átölel mikor nem is akarom.
Rám simul,
a sarki zenészre...
Szeretlek,
szeretlek városom.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Szeretet
· Kategória: Vers
· Írta: Kosztolányi Mária
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 21
Regisztrált: 3
Kereső robot: 12
Összes: 36
Jelenlévők:
 · arttur
 · boszorka
 · KolDavid


Page generated in 0.0409 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz