Sötét város utcáin
lopakodva járok,
a falak mellett
osonva áldozatra
várok.
Egy hangos sikoly
elhal az éjben,
csak egy bagoly
huhog a telihold
fényében.
Vigyázz követlek!
vér csordul a kőre,
szomjasan várok
a következőre.
Sárgán villan szemem,
hegyes tőr a karmom,
gyilkos ölelésem
az utolsó csókod.
Én vagyok a végzet,
a nyomodban járok,
hiába menekülsz
úgyis rád találok.
Véres csókot nyomok
hófehér kebledre,
vörös jelet karmolok
gyönyörű testedre.
Utolsó sóhajod
nem hallja más
csak ééén!
minden mást
eltakar a sötét
éj.
Hol lopakodva
megyek, az utamon
tovább új áldozatra
várok, talán éppen
terád!