Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Éjszaka réme

, 330 olvasás, starics ibolya , 0 hozzászólás

Halál

Sötét város utcáin
lopakodva járok,
a falak mellett
osonva áldozatra
várok.
Egy hangos sikoly
elhal az éjben,
csak egy bagoly
huhog a telihold
fényében.
Vigyázz követlek!
vér csordul a kőre,
szomjasan várok
a következőre.
Sárgán villan szemem,
hegyes tőr a karmom,
gyilkos ölelésem
az utolsó csókod.
Én vagyok a végzet,
a nyomodban járok,
hiába menekülsz
úgyis rád találok.
Véres csókot nyomok
hófehér kebledre,
vörös jelet karmolok
gyönyörű testedre.
Utolsó sóhajod
nem hallja más
csak ééén!
minden mást
eltakar a sötét
éj.
Hol lopakodva
megyek, az utamon
tovább új áldozatra
várok, talán éppen
terád!

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Halál
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Medve Dóra


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 143
Regisztrált: 1
Kereső robot: 17
Összes: 161
Jelenlévők:
 · gazzo
 · Tristan Kekovian


Page generated in 0.473 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz