Navigáció


RSS: összes ·




Prózavers: Dugni jó

, 1147 olvasás, Alberczki László , 12 hozzászólás

Somolygó

Kedvenc évszakom a tavasz, amikor süt a nap, és dugni lehet bárhol, akár bokrok vagy a fák alatt. Megnézem, otthon van-e a szomszédasszony, mivel hát dugásban ő van nagyon otthon. Mikor mondom, mi lenne a munkája, boldog mosolyra fut a szája. Kaján vigyor az arcomon, hogy fog hajolni a szomszédasszony, már jól tudom. Izomlázat fog kapni, és én majd ápolni. Masszírozom a lábát, a derekát, és majd adok neki pirulát. Készülődök a nagy dugásra, de előtte el kell menni a vetőmag áruházba. Amit mutatok, az csak a hagymának a fele, nehogy a munkától elmenjen a kedve.
Hajladozó derekát figyelem, közben pihenek a kerítés tövében. A hagymát már elduggatta, most következik a tulipánhagyma. Szegény szomszédasszony, úgy megy, mint a kétéves gyerek, kapaszkodik mindenbe, amibe csak lehet. Hazakísérem, és ágyba fektetem. Remélem, hamarosan meg fog gyógyulni, és nekem fog majd finom leveskét főzni!

Kinyomtatom


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Somolygó
· Kategória: Prózavers
· Írta: Alberczki László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna

A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 14
Regisztrált: 1
Kereső robot: 9
Összes: 24
Jelenlévők:
 · Fehér Csaba


Page generated in 0.0389 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz