Kedvenc évszakom a tavasz, amikor süt a nap, és dugni lehet bárhol, akár bokrok vagy a fák alatt. Megnézem, otthon van-e a szomszédasszony, mivel hát dugásban ő van nagyon otthon. Mikor mondom, mi lenne a munkája, boldog mosolyra fut a szája. Kaján vigyor az arcomon, hogy fog hajolni a szomszédasszony, már jól tudom. Izomlázat fog kapni, és én majd ápolni. Masszírozom a lábát, a derekát, és majd adok neki pirulát. Készülődök a nagy dugásra, de előtte el kell menni a vetőmag áruházba. Amit mutatok, az csak a hagymának a fele, nehogy a munkától elmenjen a kedve.
Hajladozó derekát figyelem, közben pihenek a kerítés tövében. A hagymát már elduggatta, most következik a tulipánhagyma. Szegény szomszédasszony, úgy megy, mint a kétéves gyerek, kapaszkodik mindenbe, amibe csak lehet. Hazakísérem, és ágyba fektetem. Remélem, hamarosan meg fog gyógyulni, és nekem fog majd finom leveskét főzni!