Dobban a csend, robban a szó.
Csobban a végtelen, a ragadozó.
Lobban a szívem, koppan a léptem.
Feléd indultam, mert megígértem.
Vonzalomban, szép halk szóban,
Zavart percben, és a jóban.
Szádra nézve, és egy létre,
Félve kérlek, megigézve.
Percről percre csendben nézlek.
Érző szádra, és egy képre.
Szépről szépre, álmod álmom.
Mért van az, hogy lelked várom?
Lépted léptem, vágyam vágyad,
Hosszú harcom most már lágyabb.
Most már lágyabb, most már nincsen.
Te vagy nékem,
Minden kincsem.
Megjegyzés: 2003. 12. 07-11.