Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Óarany

, 292 olvasás, Cs Nagy László , 1 hozzászólás

Gondolat

A színek zajos vándorútra kelnek,
felhők hátára a szürkeség felül.
Bámulja, hogy lent új pompák hevernek
a bokrok tövén, és zokog legbelül,

miért fogadott hűséget a szélnek,
– világgá kerget vérző lombokat –
a nyár ingébe szőtt utolsó ének
még a vibráló húrokon matat.

A fák alatt puhán aranyló szőnyeg,
alatta álomba-zuhant bogár.
Pazar festéke lett a zord időnek,
bohócruhás a zöld-vesztett határ.

A nap bezárta tűzvörös szobáját,
az ősztől lángol a fák kócos haja.
A nyár rizsporos, forró, kacér báját,
óaranyba fonta az idők ura.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 39
Regisztrált: 5
Kereső robot: 60
Összes: 104
Jelenlévők:
 · aron
 · BFanni
 · marisom
 · PiaNista
 · Sutyi


Page generated in 0.0585 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz