Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Őrizlek

, 342 olvasás, Cs Nagy László , 1 hozzászólás

Gondolat

Ha egyszer szertefoszlik a lényeg,
megtalálom magamban a semmit.
Ha fáradva elfeledlek téged,
és az álom a ködben eloszlik,
olyan leszek, mint dülöngő részeg,
kiben már az emlék sem tolakszik.

Lelkem széthull száz és száz darabra,
egészét akkor a csend sem őrzi.
Mint egy megperzselt könyv, polcra rakva
porladnak láng-emésztett lapjai,
és fehér szavak fúlnak hamuba,
végtelenségünk szép darabjai.

Elhord a szél, és akár a zátony,
nyomtalan nyomom marad egyedül.
Mint egekre kifeszített álom,
egy látomás a felhőkbe merül,
majd visszahull szárnyatlanul gyászom,
távozó lépted nyomába terül.

Fölkavarja majd az erdők csendjét
a télbe-reccsenő ágak zaja.
Jégcsappá fagy bennem az öröklét,
ha elvész emléked lágy bársonya,
semmi marja lelkem könnyű röptét,
szívembe váj a feledés foga.

Ha egyszer a lényeg szertefoszlik,
fekete semmi lesz a gondolat.
Mindegy, ha minden felhő eloszlik,
és a nap tűz-szárnyakat bontogat,
mindenem vak-nincstelenné romlik,
ha nem tudhatom magamban magad.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 16
Regisztrált: 3
Kereső robot: 13
Összes: 32
Jelenlévők:
 · galamboki
 · Öreg
 · Szalesz


Page generated in 0.0246 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz