Navigáció


RSS: összes ·




Szonett: Látomás-szonett

, 356 olvasás, Cs Nagy László , 0 hozzászólás

Gondolat

Hulló cseppek közt vígan nevetve,
hajadon fénylő szentjánosbogár.
Csak nézlek, poros útszélre vetve,
gondolatom magamban alva jár.

Éjszakáim vesznek zord sötétbe,
lehunyt szememben „őrizem szemed”.
Érzem kezed homlokomra téve,
forró lázam tűz-magába temet.

Próbálom sorsom csak megérteni,
képed nem lehet kihasítani
onnan, ahol bennem rád találtam.

Álmom elveszett látomásai,
lángolásom fényét éj oltja ki,
csillagaid közé szórtam magam.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Szonett
· Írta: Cs Nagy László
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 18
Regisztrált: 1
Kereső robot: 15
Összes: 34
Jelenlévők:
 · boszorka


Page generated in 0.0386 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz