Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Hatvanöt nyara

, 244 olvasás, santiago , 1 hozzászólás

Gondolat

Egy kósza felhő záporozni készült,
bágyadtan táncolt pár jegenye levél,
ezer szárán suhogott a kalászos búzatábla,
s megtört a zöldje vérpiros vadmákok
kormos szemén.

Emlékszem hatvanöt rekkenő nyarára,
lenn csatangoltam a kanyargó pataknál,
fürdött a lelkem a tiszta égi kéken,
és néha már tűnődtem titkos szép igéken.

Szabad sörényű ifjúságom
merre vágtattál gyenge ágon?
Ó, tudom, nem jöhet soha több olyan nyár,
sosem lesz már oly illatos semmi nektár,
de kilencszázhatvanöt
emlékeimben örök,
vénülő szememben itt maradtál.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: santiago
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 19
Regisztrált: 0
Kereső robot: 20
Összes: 39

Page generated in 0.0514 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz