Navigáció


RSS: összes ·




Vers: Vers

, 250 olvasás, starics ibolya , 0 hozzászólás

Gondolat

Vers, vers ez egyáltalán?
Vagy csak a gondolatom,
s vágyam, mely a sorok
között bujkál,
mint féreg a fában?
Addig furkál, bujkál
bennem, míg muszáj
papírra vetnem.
A lelkem mélyén
rejlő gondolatokat,
s vágyakat, kiírom
magamból, hátha
nyugtot hagy.
De a nyugalom
helyett újak s újak
jönnek, fúrnak bennem,
tovább, míg végül
kitörnek.
S peregnek, mint könnyek,
beteljesülésre váró vágyak
és érzések, a papíron
gyöngyöznek, mint
lenyomatai belső énemnek.
Versek, férgei lelkemnek,
ha hívom őket, nem jönnek,
csak gyötörnek, tekeregnek
a gondolatok bennem,
bebábozódnak fejemben,
majd hívatlanul megjelennek
s gurulnak-peregnek,
bábokból pillangóvá vált
szavak, érzések, versek.

Kinyomtatom


Vers elemzése


Regisztrálj!

Csak regisztrált felhasználó írhat hozzászólást. Ha véleményed van a műről, regisztráld magad oldalunkon, és írd le!

Még nem vagy tagunk?


Kapcsolódó linkek

· Témakör: Gondolat
· Kategória: Vers
· Írta: starics ibolya
· Jóváhagyta: Árki Zsuzsanna


A szerző utolsó 30 műve:


Tagjainknak

Online látogatók:
Látogató: 315
Regisztrált: 1
Kereső robot: 23
Összes: 339
Jelenlévők:
 · arttur


Page generated in 0.3431 seconds
Nicknév: Jelszó: Emlékezz