Vers, vers ez egyáltalán?
Vagy csak a gondolatom,
s vágyam, mely a sorok
között bujkál,
mint féreg a fában?
Addig furkál, bujkál
bennem, míg muszáj
papírra vetnem.
A lelkem mélyén
rejlő gondolatokat,
s vágyakat, kiírom
magamból, hátha
nyugtot hagy.
De a nyugalom
helyett újak s újak
jönnek, fúrnak bennem,
tovább, míg végül
kitörnek.
S peregnek, mint könnyek,
beteljesülésre váró vágyak
és érzések, a papíron
gyöngyöznek, mint
lenyomatai belső énemnek.
Versek, férgei lelkemnek,
ha hívom őket, nem jönnek,
csak gyötörnek, tekeregnek
a gondolatok bennem,
bebábozódnak fejemben,
majd hívatlanul megjelennek
s gurulnak-peregnek,
bábokból pillangóvá vált
szavak, érzések, versek.